Cukorbetegség

Cukorbetegség jellemzői

A számos anyagcsere betegség közül a szénhidrát anyagcsere zavarát jelentő cukorbetegség
(diabetes mellitus) a leggyakoribb Magyarországon. Ennek két alapvető megjelenési
formája ismeretes az egyes típusú (I.DM), illetve a kettes változat (II.DM) Előbbit korábban
„fiatalkori cukorbetegségnek”, utóbbit „időskori diabetesnek” nevezték, a jellemző korai valamint
késői életkori megjelenésük miatt. Az I. diabetes mellitus (DM) inzulinfüggő forma,
ami azt jelenti, hogy csak a napi rendszerességgel, injekcióban adott inzulinterápia segítségével
tartható egyensúlyban. A betegség nem gyógyítható, azonban jól kezelhető. A II. típusú
cukorbetegség tablettás kezelésre is jól reagál, így inzulin adása nem feltétlenül szükséges.
Sokszor a beteg lefogyasztása is terápiás hatású, mivel az obesitás (elhízottság) a betegség
egyik fő kiváltója.

Nő a cukorbetegség Magyarországon

A cukorbetegek száma ijesztő mértékben nő Magyarországon és a fejlett országokban
egyaránt. Bár a betegség oka ismeretlen, kialakulásának legvalószínűbb kockázati tényezője
az egészségtelen táplálkozás, és a mozgásszegény élet, valamint ennek következménye
az elhízottság. A cukorbetegek, rendszeres orvosi ellenőrzés, és pontos gyógyszerelés mellett
sportolhatnak. Az edzéseket, a táplálkozást és a szükséges inzulin beadását szigorúan, és nagyon
precízen össze kell hangolni. Ez diabetológus szakorvos feladata, ezért az ő utasításait követve tervezzük meg a cukorbetegek edzését. A sport rendszeres programja legyen a cukorbetegeknek.
Az ad hoc, véletlenszerűen megjelenő terhelések megzavarhatják a beteg anyagcseréjét,
így lényegesen kockázatosabbak, mint a szisztematikus, alaposan megtervezett edzések.
Sőt a tudatosan összeállított edzések még a kezelés részeként is értékelhetők lehetnek.

 

 

 

 

 

 

A cukorbetegség, a cukorbeteg rosszulléte

A cukorbetegek rosszulléte két alapvető és egyben egymással ellentétes okból jöhet
létre. Egyik az, amikor leesik a beteg vércukorszintje, mely inzulinbeadás után, elégtelen táplálkozás
esetén alakul ki. Másik a megemelkedett cukorszint okozta rosszullét. Ez többnyire a
kezelés elmulasztása miatt jöhet létre. Mindkét esetben ájulás, eszméletvesztés történhet meg.
Ha ez sportolás során alakul ki, az különösen sérülésveszélyes lehet a sportoló számára. Ezért
kell újra hangsúlyoznunk, hogy a sportolás jól megtervezetten, a táplálkozással, és inzulinadagolással
összhangban történjen. Csak így küszöbölhető ki a vércukorszint szélsőséges ingadozása
sporttevékenység során.

Cukorbetegség és a sport

Mindkét típusú cukorbetegség esetén a beteg állapotára igen jótékony hatást gyakorol a rendszeres, könnyű, majd a későbbiekben könnyű/közepes intenzitású testmozgás (a HRmax 60‐70%‐a között), 15‐20 perctől indulva, az edzettség kialakulásától függően fokozatosan növekvő időtartamban.

A testmozgás megkezdéséről, intenzitásáról és időtartamáról a kezelőorvost és/vagy a diétás nővért feltétlenül tájékoztatni kell, mivel a napi inzulinadagot ehhez kell igazítani.

A betegnél mindig legyen megfelelő mennyiségű tartalék szénhidrát és/vagy inzulin (az orvos utasításának megfelelően).

Közepesnél magasabb intenzitású edzések végzése nem kifejezetten javasolt, mivel azok a szénhidrát‐tartalékokat merítik ki, ezáltal azonnali vércukorszint‐ingadozást okozhatnak. Súlyzós edzések (azok anaerob jellege miatt) nem javasoltak, vagy pedig köredzés jelleggel, aerob zónában maradva végezhetők.

Enyhe szédülés, rosszullét, gyengeségérzés esetén az edzést abba kell hagyni.